Kilátás az ablakomból

Az Ifjúság utca, és a Szövetkezeti utca sarka: Tavasz, Nyár, Tél - Csodás panoráma az ablakomból. 

A Kerka és a malom

A kedves Kerkát az itt élő emberek nagyon szerették. A zöld övezettel körülvett patakpart dísze a Malom volt, ami fontos szerepet játszott a helyi gazdaságokban, hisz ez segítette szánkhoz a betevő falatot, a mindennapi kenyeret. Szerény, dolgos kezű emberek megrakott szekerekkel hordták őrölni a gabonát. Nekem is volt szerencsém látni hogy változik a sok apró magocska lisztté. A zúgó hang, sziták zörgése, és az   összetéveszthetetlen illat, maradandó élmény volt.

A Kerka hűs habjai adták a nyári örömöket felnőtteknek, és gyerekeknek. Sok helyen szoktunk fürdeni: a vár mögött, ahol az erdő szélén kavicsok is voltak, vagy a malomfejben és a malom alatt. Kijelölt helyen még az állatok itatására, fürdőzésére is sor került. Még mosást is végeztek szelíd habjaiban. Horgászni is jártunk: Édesanyám készítette a horgászbotokat, mi gilisztákat gyűjtöttünk dobozokba, és Édesanyámmal az élen, a szomszéd gyerekekkel karöltve horgászni indult a kis csapat. Sok sikerélménnyel gazdagodtunk, az apró kis halaknak pedig a kacsák örülhettek otthon. Később lassú léptekkel kísértük a nagyobb gyerekeket, akik kosárral halacskáztak. A part bokros, iszapos széléhez tapasztották kosarukat, majd jobbról, balról benyúltak, és a csukákat, a kosárba kergették, amit ügyesen felkaptak.

A Malom, és a Kerka - A kép nagyobb méretben is megtekinthető, letölthető a flickr-ről!

Olyan nagyon szerettem a Kerkát, ha haza indultunk, mindig irigyeltem azokat akik még tovább maradhatnak. Akkor azt gondoltam, ha nagy leszek, én egész nyáron csak a parton leszek és fürdök, hisz ennél szebb nincs is a világon! Hiszem, hogy e sok szép élmény, a mai napig csak erősítette bennem Szülőföldemhez való kötődésemet.

Azért a rossz emlékek sem felejthetők. Mint minden patak és folyó a Kerka is okozott árvizet régen is, de haláleset is történt. A veszélyes helyeket ismerni kellett. A malom alatt mély volt a víz, főleg a malomkerék közelében, itt örvény is volt. A háborús években két fiatal lengyel katona fürdött itt. Az egyiket elkapta az örvény, és lehúzta, a másik utána ugrott segíteni. Összeölelkezve emelték ki őket, holtan. A lenti temetőben voltak eltemetve, sokszor voltunk a sírjaiknál. Később aztán hazavitették őket.

Az alábbi képek rákattintva, nagyobb méretben is megtekinthetőek, letölthetőek!

Háborús emlékek

Magyarországon a 2. világháború utolsó napjai 1945 április elejére tehetőek. Ekkor 1945 április 4-én az egész ország Szovjet megszállás alá került, és az utolsó német katona is letette a fegyvert. Lentiben viszont éppen ezekben az utolsó napokban április 3-án és 4-én érkezett meg a front. A következő videóban Nagymamám ezekre a napokra emlékezik! Mindez majdnem napra pontosan 68 évvel ezelőtt történt.

(Elnézést a rosszabb képminőségért.) 

A korábbi interjú ide kattintva érhető el.