Kora tavasszal az első ízletes gyümölcs, az erdei vágásban volt található, a Lentihegyhez vezető úton. Ilyenkor kosárkával kezünkben mindhárman, Édesanyámmal elindultunk, hogy az illatos epret begyűjtsük. Ilyenkor beszélgetni, és énekelni szoktunk, hogy az apró szemek mielőbb sokasodjanak. Odahaza nagy vájlingba került a gyűjtemény amiből nagyon finom lekvár készült. A jutalom sem maradt el, a kis cukorral meghintett eper is fenséges volt!
Ezután a cseresznye növelte a bő választékot. Volt korai cseresznye, ropogós cseresznye, hólyagos cseresznye, de még borcseresznye is. Piac nem lévén, a Dedes-hegyi asszonyok árulták. Fejükön körbec-kosárral jártak házról-házra. Mondanom sem kell, a körbec gyorsan megkönnyebbült. Ezután hamarosan beérett a szentiván alma, aminek az íze utánozhatatlan volt. A búzakörtét, búzaszilvát, vérkörtét, cukorkörtét, és a kajszi barackot is a hegyi asszonyok szorgos munkájának köszönhettük, ők látták el az egész falut. Az ősz beálltával az ízletes csemege szőlő sem maradhatott ki a kínálatból. Igaz ezen kívül az almák, körték még sok fajtája megtalálható volt a házaknál is!
Ma már mindent lehet kapni a piacon, és a boltokban, de visszagondolova nem is értem hogyan, de mégis piac nélkül is el voltunk látva sok zamatos gyümölccsel, amiknek ízeit, illatát azóta is hiába keresem, csak az emlékeimben él!
