A távolban egy régi falucska,
messziről integet az öreg templom tornya.
A templomot sövény veszi körül,
ha ránézek szívem nagyon örül.
Tavasszal ibolya, s bokrok szép virága,
került a kis templom három oltárába.
Majd kis kezünk később a nefelecset fonta,
orgonát is szedtünk, és vittük a templomba.
Úrnap közeledvén rózsaszirmot gyűjtünk,
hófehér ruhában boldogan ......
Az élet ma más és a szokás,
sok gyerek nem tölti be a szobát.
Nincs ebéd után "tere-fere",
fut fele arra, fele erre.
Nem mesélnek, nevetgélnek,
jót és rosszat nem idéznek.
Pedig a sok szép emléket - régit,
olyan jó mind felidézni.
Az idézet arról szólna,
mit csináltunk gyermekkorban.
Mint a szorgos hangyacsalád,
úgy töltöttük a nyár javát.
Gyomláltunk, hogy legyen hagyman,
meggyet szedtünk a dunsztosba.
Állatoknak enni adni,
kacsát, libát behajtani.
Röfi cocát megvakarni,
és az ólba almot rakni.
Délután kamillát szedni a réten,
hogy télen a torokfájástól senki se féljen.
Virágokat öntözgetni,
udvart szépen kisöpörni.
Reggel-este tejért menni,
nagy mosáskor vizet merni.
Le és föl járt a vízesvödör,
a lánc ami tartja zengve csörömpöl.
Aztán jött az igazi munka:
óriás szekér az udvarba.
Fűrészporral csordultig tele,
kis kosár van a mi kezünkbe.
Hordjuk a fűrészport, és tiporjuk,
egymás ellenére szórjuk.
Befedve fejünk, hajunkat védve,
de ki figyel oda hol a kendőcske.
Hajfésülésnél volt bizony böjtje.
A szomszédék udvarába,
csépel a gép épp javába.
Sürög-forog szorgos népség,
el kell bizony a segítség.
Megörült a két leányka,
segítségét felajánlja.
Pejvát cipel a pajtába.
Volt egyszer hol nem volt, egy öreg almafa,
annak az ágai jól meg voltak rakva.
De nem csak almával, termést hozó ága,
fent tornászott rajta két copfos kislányka.
Kúszva, csúszva, mászva
fentről leugrálva.
Volt ott minden móka,
gyermek csíny, bújócska.
Este van már, tücsök dalol,
lomb susog a fák alól.
Elcsendesült a zajos táj,
a holdsugár bekandikál
Megkondul az esti harang,
jajj de messze ez a kaland!
 | |||
E képen kis családunk látható, a ház körüli munka közben: Anyukám, Terézkével, Ferike bátyám, Marika unokatestvérem, és én állok mögötte.
