
Tíz évvel fiatalabb húgom Stefi, telefonált hogy olvasta a cikkem, és közölte: a könyv nála van! Családunk sok mindenen ment keresztül az elmúlt évtizedek alatt: háború, kitelepítés, költözés... Még csak gondolni sem mertem arra, hogy megmaradt. Húgomra is nagy hatással lehetett, hisz mégiscsak megőrizte, és e kedves mesekönyv újra az enyém lehetett ezen a karácsonyon.
Pásztor Árpád 1919-ben megjelent könyve, bizony már eléggé viharvert állapotban van, de ahogy fellapoztam, az egyik illusztráción igencsak meglepődtem. A képen a kirakat látható, középen a Princesz-el. A Párizsban látott kirakat pont így nézett ki, ezért is juthatott eszembe mindjárt a könyv. Ez volna emlékeim hiteles bizonyítéka.