Húsvéti vers

E régi versikével amit sokszor hallottam Édesanyámtól, kívánok nagyon boldog meghitt szép húsvéti ünnepeket!

Nyuszi ajándékba

Nyulam-bulam egy tarisznyát,

Akasztott nyakába.

Elindult ő tojást venni,

Tyúkanyó mamához.

Tyúkom mondja: kotkodács,

Elfogyott már a tojás!

Ne itt nézd, és ne keresd,

Elvitte a szekeres,

Ahol nincs ott ne keresd!

Fut a nyuszi hegyen völgyön,

Tekint jobbra balra.

Hát egyszer csak mit talál,

Egy leveles bokorban.

Piros tojás, kék tojás,

Lesz húsvéti locsolás.

Örül sok-sok kisgyerek,

Szép húsvéti ünnepeket!

A tavasz hírnöke

Minden évben ha megjelenik a tavasz első hírnöke a hóvirág, eszembe jut a rég nem hallott gyönyörű szoprán hangú Gyurkovics Mária, akitől sokszor hallottam a rádióban a "Hóvirág keringő" című számot. Anyai Nagymamámtól, aki szintén kedvelte az énekesnőt, sok szépet hallottam róla. Aztán telt-múlt az idő. Egyik budapesti tartózkodásunk során, férjemmel felkerestük a Farkasréti Temetőben nyugvó híres, jeles, ismert egyéniségek sírjait. Tavaszodott, és már hóvirágot árusítottak. Én is vettem egy csokrocskát, bízva abban hogy rá találok a kedvencem sírjára. Rátaláltam. A pici csokrot ráhelyeztem és meghatódva le is fotóztam.

"Az édes szépséges hóvirág nem menekül,
csak egyedül ő nem fél..."

Ott jártunkkor összesen hatvanhárom híres sírt látogattunk meg. A sok közül talán legkülönlegesebb a képen látható Karády Katalin síremléke volt, a pici kis nemzeti színű szalaggal, ami annyit jelent: "Haza tértem"

Télbúcsútztató

Vidám télbúcsúztató idején, eszembe jutottak az igazi gyermekkori telek!

Valamikor régen

A tél közepén

Hóembert csináltunk

És soha nem fáztunk.

A két kicsi kezünk

A hólabdákat gyúrta

Igaz, hogy piros volt

Mint a hóember orra.

Majd az Ambrus-partra

Indult a kis csapat

Szánkó felhúzása

Aztán lecsúszása.

A kedves Ambrus-part

Vidám zsibongása

Az alkonyat után

Mint fáradt vitézek a háború után

Lassan hazatértek.

Elfeledni nem lehet, az emlékek velünk élnek.