2016. február 20., szombat

A tavasz hírnöke

Minden évben ha megjelenik a tavasz első hírnöke a hóvirág, eszembe jut a rég nem hallott gyönyörű szoprán hangú Gyurkovics Mária, akitől sokszor hallottam a rádióban a "Hóvirág keringő" című számot. Anyai Nagymamámtól, aki szintén kedvelte az énekesnőt, sok szépet hallottam róla. Aztán telt-múlt az idő. Egyik budapesti tartózkodásunk során, férjemmel felkerestük a Farkasréti Temetőben nyugvó híres, jeles, ismert egyéniségek sírjait. Tavaszodott, és már hóvirágot árusítottak. Én is vettem egy csokrocskát, bízva abban hogy rá találok a kedvencem sírjára. Rátaláltam. A pici csokrot ráhelyeztem és meghatódva le is fotóztam.


"Az édes szépséges hóvirág nem menekül,
csak egyedül ő nem fél..."

Ott jártunkkor összesen hatvanhárom híres sírt látogattunk meg. A sok közül talán legkülönlegesebb a képen látható Karády Katalin síremléke volt, a pici kis nemzeti színű szalaggal, ami annyit jelent: "Haza tértem"



2016. február 7., vasárnap

Télbúcsútztató

Vidám télbúcsúztató idején, eszembe jutottak az igazi gyermekkori telek!


Valamikor régen
A tél közepén
Hóembert csináltunk
És soha nem fáztunk.

A két kicsi kezünk
A hólabdákat gyúrta
Igaz, hogy piros volt
Mint a hóember orra.

Majd az Ambrus-partra
Indult a kis csapat
Szánkó felhúzása
Aztán lecsúszása.

A kedves Ambrus-part
Vidám zsibongása
Az alkonyat után
Mint fáradt vitézek a háború után
Lassan hazatértek.

Elfeledni nem lehet, az emlékek velünk élnek.