Emlékezetes Március 15.

1943 március 15-én kisiskolások voltunk. Akkoriban a tél korán kezdődött, és sokkal nagyobb volt a hideg, de a hó is! A nemzeti ünnepen viszont már a kellemes tavaszi időjárást élvezhettük. E gyönyörű ünnepet az időjárás is segítette. Ilyenkor mindenki könnyedén öltözött. Húgommal együtt rakott szoknyában, és tavaszi kabátban, copfos hajunkban nemzetiszín szalaggal, szívünk felett kokárdával, valamint fehér térdzokniban indultunk az ünnepségre, ami nagyszerű érzés volt a hosszú tél után. Ez az öltözet az iskolatársaimra is jellemző volt. 

A megemlékezés a Hősök Szobránál történt, a templomkertben. Zengtek a szép hazafias dalok, versek, a "Talpra magyar"-al az élen. Most is előttem van a sudár alkatú Borsos András bácsi aki elszavalta. Az iskola aprja nagyja, és a polgárista diákok is egynruhában és sapkában szép sorokban álltak, és énekelték a "Kossuth Lajos azt üznetét". Végül a Himnusz következett ami alatt mindannyian fegyelmezetten, moccanás nélkül álltunk, szemünk a háború áldozataiért emelet szoborra nézett. 

A Hősök szobra, valamikor a 40-es években, egy március 15-ig ünnepség alkalmával, pont mint emlékeimben...                                    A képet nagyon köszönöm Silának, mert nagy örömet szerzett ezzel a ritkaság számba menő darabbal!

A március 15 előtti napok szintén gyermekkorom várva várt napjai közé tartozott. Ilyenkor Édesapámmal felmentünk a padlásra, és az ott gondosan elhelyezett, becsomagolt Magyar zászló kibontása következett. Szép bojtja is volt, és még a rúd is piros fehér zöld volt. Kitűztük a padlás ablakában, és mi gyerekek székre állva gyönyörködtünk benne. A Kossuth utca 3-ban lévő családi házunk halványzöld színű volt. Olyan szép látvány volt amikor a szél lobogtatta, és a házat - drága otthonunkat - simogatta. Nekem március 15. nagy ünnep! Mindezt a történelem, a tanítóim és drága szüleim tették azzá!

Az első világháborús emlékmű, a Hősök szobra Lenti első köztéri szobra volt. Majdnem egy évszázada díszíti a templomkertet. Körülötte játszva nőttem fel. Mostanra mintha megfeledkeztek volna róla. Fáj a szívem mikor egyre romló állapotát látom. Nagyon szeretném még megérni hogy gondos, szakavatott restaurátor kezek munkája után újra régi fényében, pompázhasson. Tudom, hogy a pénz nagy úr, de ha már ilyen szépen felújították a főteret, ezt sem kéne kihagyni!