Sok szép játékunk volt gyermekkorunkban: Kaucsuktól az alvó-babáig. A közelünkben élő asztalos - Horváth bácsi - még baba bútort is készített nekünk. Társas játék, mesekönyv is bőven akadt a karácsonyi ajándékok között. Akkor még csak hárman voltunk testvérek. Volt egy mesekönyvem, amit a legjobban szerettem "Princesz - Történet egy babagyárról" volt a címe. Mivel a gyermeki képzelet határtalan, a mai napig nem felejtem el hogy mindig egy olyan hercegnő babára vágytam, ami a könyvemben is szerepelt, de már azzal is beértem volna, ha csak láthatnék egyet élőben.
Sok-sok év után 1995 augusztusában Párizsban jártunk. A város csodáit járva megakadt a szemem egy kirakaton. Ahol a híres francia babákat mutatták be. Teljesen ámulatba ejtett és lázasan keresgéltem, vajon melyik lehetne a Princesz? De sajnos a turista út költségeibe nem számoltuk bele.
 |
| A Párizsi kirakatot nézegetve. |
Az idő telt, múlt. Lenti is felöltötte magára a városka formát. Esti sétámon a Kossuth utca ragyogó kirakatai között végre megpillantottam a Princesz-t, ez lehet Ő, gyermekkori vágyaim tárgya. Azonnal félre tetettem. Mivel karácsony közeledett, úgy gondoltam ez lesz az ajándékom. De mire férjem másnap elment érte, szomorúan közölte velem, hogy az egyik eladó véletlenül mégis eladta, de januárban meghozatják. Szentkarácsony estéjét a családban, unokákkal együtt ünnepeltük ajándékokat bontogatva. Egy doboz árválkodott a karácsonyfa alatt. Vajon kié lehet ez? Én bontottam ki. Háromszoros nagymama létemre egy örvendező gyerekké változtam át. - A Princesz! - Ismételgettem sokszor. Férjem nemes füllentését értettem, hiszen ezt Szeretetnek hívjuk.
 |
| Az én Princeszem! |
