Így karácsony idején erről szól az élet, de nem csak manapság, hanem az 1944-es évben is. Egy adventi történet következik most:
Emlékszem rá, Édesanyám a kinőtt ruhákat, harisnyákat és más apró holmit mindig elajándékozta olyan családok gyerekeinek, akiknek Édesapjuk éppen a Haza szolgálatában voltak. Az 1944-es karácsony mozgalmasan telt határ menti kisvárosunkban, sok volt az esemény, sok szerencsétlen család menekült lentin keresztül. Karácsony estéjén kopogtattak ajtónkon. Édesanyám nyitott ajtót. Egy barna, törékeny kis asszony állt az ajtóban, mellette egy riadt szemű kisfiú, talán öt éves lehetett. Hugónak hívták. Szállást kértek egy éjszakára. Természetesen az udvari kisszobát azonnal befűtötték szüleim. A disznóölési finomságok és forró tea került az asztalukra. Amire a legszívesebben emlékszem, az egy feldíszített fenyőág volt, amit ajándékba adtunk Hugónak, akinek mosolygó barna szemeit, örömét máig őrzöm emlékeim között. Úgy emlékszem lengyelek voltak. Reggel korán már folytatták útjukat a határ felé. Drága jó Nagymamám három nyelven beszélt. így azokban az időkben Ő nagy segítsége volt a családnak.
A szeretet és béke töltse be szíveteket a 2013-as év szép Adventi várakozása idején. - Mici néni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése