2014. február 19., szerda

A zene az kell!

A napokban hallottam ezt a szép dalt a Valahol Európában című musicalből. A zene az kell! Így gondolta Édesanyám is, amikor Teréz húgommal általános iskolások voltunk. A családunk dalos ajkú volt. Édesapám dalárdába is járt. Anyai Nagymamámnak, aki velünk élt nagyon sok szép régi számot szokott énekelni csengő szoprán hangján. Drága Édesanyám azt szerette volna, ha lányai e nemes és szép dolgot valamiképpen megtanulják, hiszen hallásunk és adottságunk is volt hozzá. Mivel Lentiben akkor zeneiskola nem volt, Borsos Valihoz jártunk zongora órára, aki magán úton tanított. Ő Sopronban végezte iskoláját. Talán már másfél éve jártunk szorgalmasan, de nem volt otthon zongoránk, amin gyakorolni tudtuk volna a feladott leckét. Édesanyám azon gondolkozott, hogyan lehetne valamiképp zongorát venni?

Végül az állatpiacon vásárolt három kismalacot. Amikor haza hozta őket, Édesapám összecsapta a kezét: "- Jézus Mária, mik ezek? Talán valami csodabogarak? Egy tányéron a négy lábuk elférne!" Volt vita, de hahota is. Anyu nem adta fel: Cumiztatta, fürdette, kenegette a három kis jószágot. Egy idő után egész jól fejlődtek. Megbeszélte a kanásszal, hogy vigye ki őket a legelőre, de el ne árulja, hogy kihez is tartoznak ezek a kis görcsök. A három kismalacból szép süldők lettek, sikeres eladás után ezen vett kéz alatt egy zongorát lányainak. Három évig tanultunk a szép hangszeren játszani. 

Amikor már birtokában voltam az alap és fontos tudnivalóknak, következhettek a szép klasszikus számok sorban, a híres "Kis kezek, nagy mesterek" kottából. A zongora csengett-zengett, és mi vidáman énekeltünk hozzá. E gyönyörű ajándékot, a fáradhatatlan Édesanyámnak köszönhettem. Így került hozzám a zene szeretete, és az életemet tette széppé, és gazdagabbá. Amikor dolgoztam, és a családdal voltam elfoglalva, akkor is velem volt, de mire eljöttek a nyugdíjas évek, az egész kiteljesedett, és talán még jobban át tudom adni magam a muzsika szeretetének. A mai modern korunkban ráadásul sokkal több a lehetőség szép, és ritka zeneszámokban gyönyörködni, így ez nyugdíjas napjaimat bearanyozza.

Mostanában például ez a muzsika: A híres hegedűművész Itzhak Perlman játsza Jules Massenet "Meditáció" című számát! Hallgassátok szeretettel:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése