Azok emlékére, akik elmentek, de most is velünk vannak.
Az én Édesanyám sok szép gobelint varrt idős korában: Tájképeket, csendéletet, híres festők képei után is például: Tiziano "Laviniáját", Szinyei Merse Pál "Majálisát". A legkedvesebb emlékem az alábbi képhez fűződik, még ma is szobám falát díszíti. Édesanyám varrta ezt a gobelint is, de az ő Édesanyjától, az én Nagymamámtól tanultam annak idején egy versikét, ami annyira illik ehhez a képhez, hogy ahányszor csak rápillantok nosztalgia tölti el a szívemet. Így szól a vers:
Mit álmodtál kis Kató?
Azt álmodtam Nagyanyó,
Szomszédunknak kis kertjében,
Sétálgattam szépen csendben.
Fán pirosodott a cseresznye,
De nem ettem belőle,
Mert amikor nyúltam érte,
Cseresznyefa tetejére,
Oda repült egy Rigó!
Mint valami Bölcs Bíró,
Azt mondta, hogy ne vegyek,
Cseresznyéből ne egyek.
Cseresznyefa tudod - másé,
Nem pedig a Katókáé,
Így hát aztán nem is ettem,
Jaj, de jó hogy felébredtem!
A 2014-es esztendő adventi várakozásának idején, legyenek Veletek, és velünk azok is, akiknek szeretete végig kísérte életünket.
Sok szeretettel: Mici Néni
Köszönöm!
VálaszTörlés1988, Édesapám halála óta próbáltam érdeklődni családban és azon kívül, de senki sem ismerte. Édesapámhoz kötődik számomra, tőle hallottam sokszor, mégsem tudtam felidézni. Bántott is.
Én "nagyanyó" helyett "nagyapó"-val ismertem.
Így nagyon örülök neki!
Szép napot kíván,
Rozgonyi István