Ha gyermekkorom Lentijére gondolok, valósággal megrohannak a szebbnél szebb képek: A falut körülvevő csodás panoráma, a karnyújtásnyira lévő gyönyörű templomkert, ahol rengeteg ibolya pompázott... Sorolhatnám még a ringatózó búzatáblát, amit rengeteg búzavirág díszített, a malomerdőt, hóvirágaival, tőzikéivel. A Kerka ölelte át e szépséges békés Lentimet. Igen Lenti, Én szeretlek! A múltaddal, és jeleneddel együtt. Úgy gondoltam, ma Lenti fő utcájáról osztanám meg emlékeimet.
A Kossuth utcát, a negyvenes évekig Vasút utcának hívták, csak ezután vette fel a szép új nevet. A mi családunk a Kossuth utca 3. szám alatt lakott. A házunk nagyjából a mostani hatemeletes épülettel szemben volt. Itt nőttem fel, négyen voltunk testvérek. Ez az utca a vasútállomáshoz, fűrészüzemhez, és a Jugoszláv határhoz vezetett. Mint más helyütt az országban sok minden megtörtént a hosszú évek során. A mi utcánk sok mindent látott, és átélt: jó és rossz időket egyaránt. A szép dolgokkal kezdem: A jobbról, balról szép fasorral szegélyezett utca, a templomkert pompás szép zöld övezetével végződött, ami közel volt hozzánk. A ma is álló első világháborús emlékmű már akkor is a Kossuth utcára nézett. A szép március 15-i ünnepségek itt zajlottak le iskolás koromban. A Talpra magyar után énekeltük a Kossuth Lajos azt üzente című dalt...
 |
| A Kossuth utca 3. előtt állva, a gyerekekkel (1959) Sajnos ennél jobb korabeli képet nem találtam. Én a bal oldalon állok. Látszik a járda, a fasor. Kicsit távolabb a templomkert. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése