Hol is kezdjem visszaemlékezéseimet? Mint mindenekinek, nekem is az óvodai, és iskolás emlékeim jutnak először eszembe gyermekkoromból. A mai írásomban ezekről ejtenék egy pár sort.
1938-ban nyílt meg az 1-es számú óvoda Lentiben. Egytermes, egy óvónővel. Öltöző, konyha, és kamra tartozott hozzá. Első évben 20 gyermek volt csak a lakója. Majd 1940-től egyre szaporodott a létszám, ahova én is beletartoztam. Később Mesevárnak keresztelték, amely név nagyszerűen illik is régi óvodámhoz. A barna hajú kedves óvónéni szép meséket tudott. Ma is emlékszem arcára: fehér köpenyben volt, és Gizi óvónéninek szólítottuk. Csintalan kis apróhaddal akadt bizony dolga. De ha a síp megszólalt, olyan csend lett, mint a templomban. Apró székeken ültünk, s ujjunkkal lakatot tettünk a szánkra. És kezdődött a mese. Közös játékokat sokfélét játszottunk. Volt amikor azt játszottuk, hogy kútba estem és elhangzott a kérdés: ki húzzon ki? Óvónéni így szólt: aki legszebben ül. Minden gyerek úgy feszített egyenes háttal a kis széken, hogy a választás rá essen. - Tovább olvasom
 |
| Karácsonyi csoportkép 1941 - Jobb oldalt, az izgő-mozgó homályos arcú kislány vagyok. :) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése