2013. január 20., vasárnap

Emlék gyermekkoromból: Zord tél

Hóval teli az almafa
Fázós cinke búsul rajta
Meg-meg rezdül szárnyát rázza
Eleség sehol egy árva


Hogy a madárkáknak legyen lakomája
Két jószívű kislány felfut a padlásra
Bürke, szalonna, sok apró magocska
Kezdődhet madárkák a lakoma

Volt ott veréb, cinke tarka
Mindnek begye meg volt rakva
De ha jött a sunyi macska
Felröppent mind a madárka

Egyszer áll egy kicsi veréb
Elvesztette az erejét
Betakartuk, dédelgettük
Egy dobozba beletettük

Gyógyulj meg kismadár újra
Szállj hozzánk az ablakunkba
De ezt ő már nem is hallja
A zord hideg tél elragadta


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése