Franciska a filmcsillag mögött

Október a látás hónapja. Nem tudom figyelmen kívül hagyni mindazt, amit e mondat juttat az eszembe. Olyan természetes nekünk látó embereknek hogy a körülöttünk lévő jót és szépet: a napot, az éjt, a csillagokat, az élet többi szépségeit, csodáit láthatjuk. Nemrég néztem végig a "Sophie szerint a világ" című sorozatot a MTV csatornáján. Ebben egy bájos vak lány járja be a világ sok városát, táját Pongo kutyájával, és ámulatba ejtő lelkesedésével úgy mutatja be őket, ahogy csak a vakok "látják". Gyermekkorom óta közel áll hozzám a vak emberek sorsa. Hogy miért? Had meséljek egy történetet Franciska nénikémről:

Édesapám bátyja világtalan volt. Életét a Szombathelyi Vakok Intézetében töltötte. Majd a háborús években megnősült. Felesége a Budapesti Vakok Intézetében nevelkedett. Ambrus Franciskának hívták. Drága szüleim szorgalma és meleg szíve lehetővé tette, hogy a nyári szabadságukat Lentiben, népes családunkkal tölthették. Hogy ezek a nyarak milyenek voltak velük, sok-sok oldalon lehetne leírni. Franciska művelt, intelligens, finomlelkű asszony volt. Életéről sokat mesélt nekünk. Mi szeretettel vettük körül és szívesen hallgattuk szavait. Íme az egyik történet:

Szeleczky Zita, és Szilassy László

- Egy szép napon vendégek érkeztek az intézetbe. Sorba állítottak bennünket, leányokat és a filmrendező elmondta, hogy szeretne választani közölünk egy leányt a készülő filmjéhez. A film címe a "Rózsafabot", melynek főszereplője egy vak kislány. Szeleczky Zita színésznő játssza-alakítja a lányt. Szűksége lenne egy igazira, hogy átvegye mozdulatait. Egy kéz érintette a vállamat, s hallom, amint mondja: téged választottunk... Az én életemben nagy boldogság volt ez. Sok napon át jöttek értem. Reggeli ébredéstől estig minden cselekedetem, mozdulatom tanulta Szeleczky Zita színésznő... Nagy élmény volt, amikor Szilassy László, és Szeleczky Zita, a hófehér nyitott tetős autójában végigvezetett Budapesten.

Franciska már nem volt köztünk, amikor végre sikerült látnom a filmet. Ebben felismertem mozdulatait, magam előtt láttam kedves arcát, ott suhant, lebegett boldog szívvel a szép magyar filmcsillag mögött. A film teljes hosszában megtekinthető a youtube-on!

És ezzel még nincs vége Franciska filmes kapcsolatainak, hisz nem sokkal később Bajor Gizivel a legendás színésznővel is felvette a kapcsolatot, amiből később egy különleges barátság szövődött. Egy 1941-es rádióinterjúban hallotta beszélni, és nagyon megtetszett neki a háttérben hallható zenélő óra. Erről a történetről a Pesti Magazin egy 1973-as számában mesélt. Először álljon itt Franciska egyik levele a színésznőnek, majd az interjú:

Budapest, 1941. március 10. - Méltóságos Asszonyom!

Talán nem is helyes, hogy úgy sietek írni, meg kellene várnom Méltóságod telefon-felhívását. De a tegnapi meglepetésre gondolva, nem tudok hallgatni. Kibuggyan belőlem a szó. Félek, hogy a telefonnál nem jut majd eszembe, amit meg szeretnék mondani. Így nem fogom elfelejteni. A küldönc átadta a bonbont és az üzenetet. Hálás köszönet érte. A meglepetést leírni képtelen vagyok. Őszintén szólva, ennyi kedves figyelemre nem voltam felkészülve. Örömöm annál nagyobb volt. Felvillanyozott, ruganyossá tett. Éppen a nevem napja volt, így Méltóságod ajándéka nekem kétszeres öröm. Minden túlzás nélkül mondhatom, hogy ilyen édes cukorkáim még sohasem voltak. Mert nem a megszokás, hanem a figyelem tette édessé. És éppen bonbon, amit az édességek közül legjobban szeretek. Az emlék mindig megmarad bennem. Nekem úgyis oly kevés örömet nyújt az élet, hogy bőven van időm mindenre külön visszaemlékezni. Főképp örömet szerez nekem, hogy életemnek egyik legkedvesebb élménye éppen Méltóságod becses személyéhez fűződik. Eddig, ha színházban hallottam Méltóságod gyönyörködtető, művészi játékát, boldog voltam, de elérhetetlen magasságban éreztem magam fölött. Milyen más lesz ezután, ha Méltóságod nevét olvassák majd nekem valahol. Jóleső melegség simogatja lelkemet. A kis fadobozt, mint kedves emléket fogom őrizni. Jólesett mindezt leírni. Én úgy érzem, a meghatottság, de főképp az öröm annyira erőt vesz majd rajtam, hogy talán kissé szótlanabb leszek. A küldöncnek azt mondtam, hogy csak délután 4-től lehet telefonálni. Tévedtem. Nem csak 4-től, hanem reggel 9-től este 6-ig. Telefonszám: Zugló 61-00- Levelemet befejezve maradtam a legmélyebb tisztelettel, és kézcsókkal: Ambrus Franciska

***

Özv. Richter Béláné, született Ambrus Franciska, most hetvenkét éves. Kitűnő egészségnek örvend. Évtizedek óta Szombathelyen él a Vakok Intézetében. Ezt a levelet 1941-ben ő írta Bajor Gizinek. Szívesen idézi fel a felejthetetlen színésznőhöz fűződő személyes emlékeit.

- Úgy emlékszem - kezdi a beszélgetést Ambrus Franciska - hogy 1941 március 5-én Bajor Gizi lakásáról közvetített a rádió. Az interjút Gyarmati Sándor vezette. Tetszett, ahogy a művésznő felelgetett, miközben szólt a zenélő óra is. Az előadást követő nap írtam neki egy domború betűtípusokkal írt levelet. Március 9-én, éppen a nevem napján jött egy boy. Egy kiló zserbót és egy kedves levelet hozott, melyben Bajor Gizi azt írta, hogy a barátságot fenntartja. Kapcsolatunk hosszú évekig tartott és sok kedves emléket hozott... Az egyik évben saját kezűleg - két hónapi munkával - fűzögettem, készítettem egy szép gyöngykosarat, száz szál nefelejcs és elküldtem neki Gizella-napi ajándékul.

Bajor Gizi

- Személyesen is találkozott Bajor Gizivel?

- Előadásaira a legnagyobb tapintattal, mindig két tiszteletjegyet küldött, hogy legyen kísérőm is. Nagyon szerettem a játékát. Amikor először látogatott el hozzám a budapesti Vakok Intézetébe, elbeszélésben próbáltam megörökíteni a nagy élmény: Braille írásmódból, domború írástechnikába téve, csontszínű kartonlapokra. Ezt is elküldtem neki, akárcsak egy másik alkalommal azt az ezüstfenyőt, amit sógorom hozott a Kárpátokból. Az egyik nyáron el akart vinni magával a Balatonra, de sajnos az intézet vezetősége nem engedett el... Egyszer aztán megint hallom, hogy Bajor Gizi a leveleiről beszél a rádióban. Kapcsolatunkról mondta: "Sok szépet kaptam az emberektől, de semmi sem szerzett olyan nagy örömet, mint egy vak kislány levele és gyöngykosara."

- Emlékezzék vissza, Franciska néni, miről beszélgettek?

- Meg sem tudom mondani, hogy örültem annak a levélnek, melyben megint jelezte, hogy "napok múlva elmegyek..." Egy királynőt nagyobb izgalommal nem vártak. Telefon délben: "Ne várjon, Franciska a hallban! Megyek és felkeresem a szobájában." Jött. Megkérdezte voltam-e szerelmes? Nincs-e adósságom? El vagyok-e látva ruhákkal? Megköszönte apró figyelmességemet. Máskor is meglátogatott, és életéről, művészpályájáról mesélt nekem.

Ambrus Franciskának, e kedves és nagy műveltségű világtalan szombathelyi özvegyasszonynak az az évtizedekkel ezelőtti gyöngykosara ma is ott látható a Bajor Gizi Múzeumban. (1973)

Eddig a cikk. A kilencvenes években jártam először a Bajor Gizi színészmúzeumban. Legnagyobb sajnálatomra a gyöngykosár addigra már nem volt. Az eredeti cikk itt látható rákattintva nagyítható!